2002 óta tartok tréningeket, előadásokat és konzultálok vállalkozásokat. Ha muszáj lenne megneveznem fő szakterületet, akkor az emberismeretet mondanám. Ez a kedvenc témám, mert meggyőződésem, hogy leginkább az ember számít. Az élet végül is együttműködések sorozata és ezeket alapvetően határozza meg, kikkel próbálsz meg együttműködni. Én a természetemből kifolyólag jól kijövök az emberek többségével, de ettől még óriási különbségeket jelent energiában, türelemben az, hogy éppen kivel kell együttműködnöm. És a Minorits Kft. ilyen szempontból (is) különleges helyet foglal el a szívemben. A cég szorosan vett felső vezetése – konkrétan Rita és Balázs, a két cégvezető, illetve András, a műszaki vezető és Erzsi, az irodavezető – olyan zseniális csapatot alkot, amilyet csak nagyon ritkán látok. Pedig megszámolni sem tudom, hány vállalkozást láttam belülről az elmúlt 15 évben.

 

Az első és legfantasztikusabb bennük az, hogy mennyire könnyű velük együttműködni. Semmi erőlködés, semmi izzadságszag, semmi küzdelem. A dolgok egyszerűen mennek arra, amerre menniük kell. És nem azért, mert hagyják magukat. Azért, mert folyamatosan az együttműködést keresik. Még amikor vitatkozunk – mert néha előfordul – akkor is folyamatosan és határozottan érzékelhető, hogy nem meggyőzni akarnak, hanem előrébb jutni.

 

Nyilván az előbbiekből következik az, ami miatt számomra akkora élmény a velük való közös munka. Trénerként már rég megfigyeltem, hogy a hallgatóság minőségét kézzelfoghatóan mutatja, mennyire érzem magam fáradtnak a nap végére. És velük egyáltalán nem. Elkezdjük reggel 9-kor a tréninget, este 6-kor abbahagyjuk, de csak azért, mert ezt beszéltük meg. És ilyenkor nem azt érzem, hogy “de jó”, hanem azt, hogy ha rajtam múlna, még simán folytatnám 2-3 órán keresztül. Ez azért van, mert tanulni, fejlődni, tudni akarnak. Persze mindenki azt akar. Elvileg. De esetükben itt is megnyilvánul, hogy mennyire nem az akadályokon, hanem a megoldásokon van a figyelmük, nem kell küzdeni velük, mert az előrébb jutás fontosabb számukra, minthogy ragaszkodjanak bármilyen véleményhez vagy beidegződéshez.

 

A harmadik dolognak szorosan véve nincs köze a munkához, de talán ez mutatja leginkább, milyenek ők valójában. Amikor hozzájuk megyek, egyszerűen hiányzik az érzés, hogy most egy ügyfélhez megyek. Sokkal inkább érzem úgy, mintha vendégségbe mennék. És amikor beszélgetünk, fel sem merül bennem, hogy most “tárgyalunk”, az egész sokkal inkább olyan, mint egy baráti beszélgetés. A Minorits Kft. nemcsak a szó szoros értelmében családi vállalkozás. Tényleg olyanok, mint egy család. Egy olyan család, aminek az ember szívesen lenne a része. És amikor velük vagy, úgy is érzed, mintha a része lennél.

Team Tuning – Szabó Gábor